Egy új nap/2/ (3. rész)

Becsukódott mögöttem a bejárati ajtó. Kint a kocsifeljárón megálltam. A szél belekapott hosszú, aranybarna hajamba. Elsétáltam a mellettünk lévő buszmegállóhoz. Nem kellet sokat várnom, nem sokára egy kis, kék, jelentéktelen busz fordult be a sarkon. Megállt. Egy kicsit bizonytalankodtam, majd felszálltam. Majd hirtelen körülbelül 50 szempár szegeződött rám. Hát persze... én vagyok az új lány, a cirkuszi csoda... Leültem egy szabad helyre, a busz végén. Kibámultam az ablakon, és azt képzeltem, hogy Rakétán vágtázok. Nem sokára valaki felriasztott álmodozásomból. Egy fekete hajú, kék szemű lány állt mellettem. Szemében kedves fény csillogott.
- Szia! Te vagy az új lány, igaz? Leülhetek? - szólt hozzám csengő hangon.
Nem szerettem volna társaságot, de ugyanakkor nem is akartam megbántani. Felkaptam a székről a táskámat:
- Persze!
Miután leült, felém fordult:
- Jessica Wrigtown a nevem. De szólíts csak Jessnek...
- Rendben. Az én nevem Katie.- válaszoltam.
Hirtelen mintha megtört volna a jég. Rájöttem, hogy Jess társasága remek dolog. Az út hátralévő részében megismerkedtünk egymással. Megtudtam, hogy Jess is imádja a lovakat. A szüleivel nem messze a mi házunktól laknak. Van egy tanyájuk, ahol lovakat tenyésztenek. Jessnek is van saját lova, úgy hívják hogy Herceg. Egy shagya-arab csődör. Én is meséltem neki Rakétáról. Nagyon érdekelte a történetem és én mindent elmondtam neki. Hogy mennyire fájt, mikor anyáék bejelentették, hogy elköltözünk, hogy el kellett válnom Rakétától és hogy itt minden olyan nehéz. Megértett, és ettől könnyebb lett a szívem. Az idő repült, mint a madár és nemsokára megérkeztünk az iskolához. Jess megígérte, hogy körbevezet és mindenkit bemutat nekem. Felkaptam táskámat és leszálltunk a buszról.

Maga az iskola egy fehérre mázolt óriási épület volt. Egy kicsivel talán nagyobb volt mint a régi, de ez most nem zavart...
Első utunk a titkársághoz vezetett. Egy fiatal, szőke nő fogadott mindet. Odaadta a tankönyveimet és egy útmutató térképet. Kedvesen elmagyarázta a szabályokat, aztán elmondta, hogy melyik órám hol lesz megtartva. Az első órám matematika volt. Remek... A matekot utálom a legjobban...
Miután ezt elrendeztük Jessel közösen összehasonlítottuk az órarendünket, hogy mikor lesz közös óránk. Bioszon, föcin, tesin, irodalmon és fizikán együtt leszünk.
Ekkor hirtelen megszólalt mögöttem az órák kezdetét jelző csengő. Mivel ma nem volt közös óránk, megegyeztünk, hogy ebédnél találkozunk. Jess megígérte, hogy bemutatja nekem a barátait.
Behátráltam az osztályba és leültem egy üres helyre. Lefeküdtem a padomra és úgy bámultam kifele az ablakon. Öt perccel később észrevettem, hogy valaki engem figyel. Felnéztem és egy vörös hajú fiú állt mellettem. A szeme ragyogott és az arcán csibészség tükröződött.
- Szia. Te vagy az új lány? A nevem Mike. Üdv, a Crossword Főiskolán.( a suli neve...)
Azzal kinyújtotta a kezét felém. Megráztam és közben észrevettem, hogy az aranybarna hajamat nézi.
Hogy eltereljem gondolatait én is megszólaltam:
- Helló, Mike. A nevem Katie. Örvendek!
Egy ideig gondolkodott majd ezt mondta:
- Ha érdekel, körbevezethetlek a suliban. Mindenkit bemutathatok neked.- s közben egy bizalmas vigyort eresztett felém.
- Öhm, Jess már megígérte, hogy körbevezet. Talán majd legközelebb. - Nem akartam megbántani.
Tetszett, az arca. Ekkor mögötte egy másik fiú felkiáltott:
- Gyere már Mike! Mi van? Tetszik az új csaj?!
- Ne is figyelj rájuk... Bocsánat.- mondta Mike, s egy bocsánatkérő mosoly kíséretében eltűnt.
Nemsokára bejött a tanár és elkezdődött az első órám...

Egy új nap / 1 / (3. rész)

 Megcsörrent a vekkerem. Kinyitottam a szememet és hirtelen nem tudtam hol vagyok. Minden olyan új még. Ráadásul ma még iskolába is kell mennem. Az ÚJ iskolámba. Miután ez eszembe jutott, visszaestem a párnámra. Ez nem lehet igaz! Azt hittem, csak egy rossz álom! Felkeltem, és kivonszoltam magamat a fürdőszobába. Egy kis hideg vizet fröcsköltem arcomra, amitől felébredtem. A tükörből egy karikás szemű, boldogtalan lány nézett vissza. A szobámban felkaptam valamit magamra, majd leszaladtam a konyhába. Apa egy széken ült, és újságot olvasott. A belépésemre felnézett rám.
- Jó reggelt Katie! Hogy aludtál? - szólt mély, reszelős hangon.
- Jól,- válaszoltam, miközben kihúztam magamnak egy széket, és leültem.
Anya elfordult a tűzhelytől és rám kacsintott:
- Nem kell tettetni. Nyugodtan mond el, ha valami bánt!
Majd az előttem lévő tálba gofrit rakott, s leöntötte csokival. A kedvencem! Mindig úgy szokta csinálni, ahogy szeretem. Szomorúságom ellenére behabzsoltam az egészet. Egy kicsit felvidultam, s tele hassal már nem szorongtam annyira az előttem álló naptól.
- Katie, az iskolabuszod 10 perc múlva megérkezik a házhoz. Pakolj össze. A tankönyveidet az iskolában veheted át. - szólt utánam anyu, mikor felindultam a szobámba. Ott felkaptam a tolltartómat és ugyanazzal a mozdulattal bedobtam az iskolatáskámba. Leültem az ágyra. A mellettem lévő fiókosszekrényt kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre egy kép volt benne. Rakétáról és rólam. Talán apuék rakták oda, hogy megtaláljam. Beraktam a zsebembe. Talán Rakéta társaságával könnyebb lesz a nap.
Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen átvágtam a nappalin, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
Még visszafordultam:
- Anyaaa, elmentem!- kiabáltam vissza.

Emlékek( 2. rész)

A ház maga szép volt, a falai fehérek, háztetője vörös, de a környék nem igen tetszett. Eldugott kis helyen feküdt, az iskola kb. öt mérföldnyire lehetett tőle. Még egy ok, hogy rosszabbul érezzem magam...

Felkaptam a táskámat, és kiszálltam a kocsiból. Eszembe jutott a régi házunk. Akkor költöztünk be mikor még nagyon pici voltam. Egyből kiszaladtam a lovakhoz, és egész nap nem lehetett elvinni a karám mellől. Egy évvel később aztán megismertem Rakétát. A farmunk mellett kószált. Mi bevittük a többi ló közé, akikkel hamar összebarátkozott. A gazdáját nem találtuk meg, így velünk maradt.
Rakéta gondolatára megint könnyek csordultak ki a szememből. Nagy lélegzetet vettem és beléptem a házba. Első látásra beleszerettem, de ettől még semmi sem lett könnyebb.Ahogy járkáltam körbe-körbe, megrohantak az emlékek régi életemből. A lovak, a farm, a ház, az állatok...
A szüleim mellém léptek:
- Tetszik, ugye? Mi arra gondoltunk, hogy a padlásszoba lehetne a tiéd. Megnézed?
Összeszorult a torkom. Nem akartam apáéknak kellemetlenséget okozni, de nem hiszem, hogy kibírnám sírás nélkül. Elfordultam, és letöröltem a könnyeimet.
- Nagyon szép hely. - a hangom még mindig remegett.- Felmegyek a padlásra.
A lépcső megnyikordult lábaim alatt, ahogy felfele igyekeztem. Bizonyára már vagy tíz éve senki sem használta. Ahogy beléptem leendő szobámba, megdobbant szívem. Ugyanúgy volt berendezve mint a régi! Az ágy, az asztalom, a kanapé, a poszterek, minden ugyanaz! Fent a plafonról egy tábla lógott le:
-ISTEN  HOZOTT  KATIE!!!
Ez volt tehát a szüleim meglepetése. Egy emlék a régi szobámról...
Az érzelmek túlcsordultak a szívemben. Ledobtam a táskámat a földre, és én pedig az ágyamra huppantam. Mellettem a fal tele volt képekkel. Rakétáról, és rólam... Az idegeim ekkor felmondták a szolgálatot. Az arcomon könnyek csurogtak le, s hangosan elkezdtem zokogni. A párnámba fúrtam fejemet. Fél óráig sírtam, mire le tudtam nyugodni. Rendbe hoztam magamat és lementem anyáékhoz. A konyhában ültek.
Egymással beszélgettek, s mikor beléptem a szobába, felém fordultak. Leültem egy székre, és mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra:
- Én... Nagyon tetszik a szobám...Igazán, nem kellett volna - mondtam.
Anya felállt, és megszorította kezemet.
- Reméltük, hogy ez talán segít egy kicsit beilleszkedni. Hogy ne legyél annyira szomorú. - szólt.

A nap hátralevő részében nem volt több szó a dologról. Berendeztük a házat, s így -be kell valljam- eléggé otthonosan festett. Este korán lefeküdtem.

Költözés (1. rész)

Minden egy csendes nyári napon kezdődött. Ültem a kocsiban és néztem ahogy az eső lecsurog az autó ablakán. Az idő pont olyan volt, mint a kedvem. Esős, szomorú...
Három nappal ezelőtt még teljesen ki voltam akadva, mikor anyáék bejelentették, hogy elköltözünk, de mostanra a szomorúságtól már kihunyt a tűz. Még mindig nem hiszem el, hogy ez pont velem történhetett meg! Hiszen olyan boldog voltam a farmunkon! A lovamhoz, Rakétához szoros kapocs fűzött. Imádtam őt, ahogy ő is engem. Mi egymáséi voltunk örök időkig! De mindennek vége! Rakétát sosem látom többé, talán már el is adták, és én semmit sem tehetek! Ha visszafordíthatnám az időt, visszamennék a múltba, és mindent megoldhatnék: anyáék anyagi gondjait, az erdőtüzet, mely nem csak az istállót, de a mi házunkat is leégette.

                              "Rakétához szoros kapocs fűzött"
De sajnos ez lehetetlen. Nem tehetek semmi sem ...
Anyáék is rosszul érzik magukat, de nem érdekel. Nem ők vesztették el a legjobb barátjukat.
Ha megérkezünk, minden teljesen más lesz. Új suliba kell járnom, új életet kezdek. Rakéta nélkül...
A kocsi leszállt az autópályáról.
 - Nemsokára ott leszünk... - szólt hátra anya.
Elfordultam és fejemet belefúrtam az autóülés párnájába. Az arcomon végigcsordultak könnyeim. Erősen leszorítottam szemeimet. Úgy látszik hatott, mert elaludtam és mikor felébredtem apa épp lefékezett a új házunknál.

Bekezdés

Hali!
Úgy gondoltam, elkezdek egy blogot, ahova egy olyan történetet fogok írni, amit én találtam ki!
Remélem mindenkinek tecceni fog!
Jó időtöltést,
Airi ^^